A Csepeli Testedző Kör (CsTK) eleinte csak labdarúgó- szakosztályt működtetett, de ez sem ment teljesen zökkenőmentesen, majd egy évtizedig csupán alacsonyabb osztályokban szerepelt a klub. Kezdve a Közép Alszövetségben, majd a profizmus bevezetésének évétől a Budapesti Alszövetségben, a BLASZ -ban Az I. világháború ráadásul -más egyesülethez hasonlóan- keresztülhúzta a csepeli törekvéseket is, sok sportolót bevonultattak, a körülmények nemhogy sportra, de semmi másra nem voltak ideálisak. 1917 -től éledezett valamiféle sportélet a Csepel- szigeten is, a Tanácsköztársaság idején pálya épült a mai Szabadkikötő területén, de az azt követő időszak nem igazán kedvezett a sportnak. Ez alól talán kivételt képezett a Magyar Országos Véderő Egyesület (MOVE), ahol lehetőség nyílt a sportolni vágyóknak arra, hogy mozgásigényüket kielégítsék. A Csepeli MOVE nevű egyesület is sokakat vonzott eleinte, de 1922 -re megerősödött az akarat a CsTK újjáélesztésére. A húszas évek második felére már nem csak a labdarúgó, hanem a kerékpáros-, a birkózó-, valamint az ökölvívó-szakosztályok is színesítették az egyesület palettáját. (Ennek némileg ellentmondó dokumentuma egy 1917- ben készült fotográfia, melyen a CsTK birkózó szakosztályának tagjai láthatóak a Csepeli Munkásotthonban)

​

​

​

​

​

​

​

​

​

​

​

​

 

A CsTK birkózó szakosztálya a Csepeli Munkásotthonban 1917- ben

​

A klub vezetői nem tétlenkedtek, 1929- ben a mai Katona József utca és Bajcsy- Zsilinszky út sarkán 15 évre vettek bérbe egy telket és közös erővel elkezdték a saját pályájuk felépítését. Az egészet szinte önerőből, versenyzők, sportolók, sportvezetők együtt dolgoztak azon, hogy mielőbb felépüljön a hőn áhított sporttelep, de sajnos egyből gondot is okozott annak fenntartása, mert olyan kevés pénzből tudtak csak gazdálkodni. Sajnos egy időre fel is függesztette működését a birkózó és ökölvívó szakosztály, ám „felütötte fejét” a női kézilabda, a sakk és a súlyemelés is, de ezek még nagyon gyerekcipőben jártak. 1937-ben kormányrendeletet alkottak, miszerint a gyáraknak kötelező jelleggel létre kellett hozni gyári és üzemi sportegyesületeket, így a Weiss Manfréd Műveknek és a Csepeli TK -nak szinte kézenfekvő olt, hogy útjaik találkozzanak. A CSTK 25 éves jubileumának előestéjén (1937. november 16 -án) a két klub összeolvadt és megalakult a Weiss Manfréd Vállalatok Testedző Köre (WMTK), a profi futballcsapatot pedig WMFC -nek, Weiss Manfréd Football Clubnak nevezték el. Az újdonsült egyesület vezetői kérdőíveket osztottak ki a gyár alkalmazottai között azzal kapcsolatban, hogy milyen szakosztályok létrehozására van leginkább igény. A munkások nem szégyenlősködtek és igen sokrétű válaszokat adtak: szerepelt benne labdarúgás, kerékpár, tenisz, atlétika, birkózás, úszás, vízilabda, teke, boksz, vívás, kézilabda, kajak, korcsolya és a repülés is. A WMTK nagyvonalúan egyiktől sem zárkózott el és mindenre biztosított lehetőséget. Érdekesség, hogy a szabadidősporton belül is 12 féle irányzatot tett elérhetővé a klub (pl. sakk, turisztika, bélyeggyűjtés, stb.), láthatóan az egyesület minden igényt igyekezett kielégíteni. Az összesen 30 szakosztályt magába foglaló egylet éves költségvetésirányzata elérte a 350 000 pengőt! Ekkoriban épült meg a Csepel Stadion is, ami akkoriban az ország legkorszerűbb sportlétesítményének számított.

​

​

​

​

​

​

​

​

​

​

 

 

 

 

 

1938. V. 31. Csepel Sporttelep ünnepélyes kapavágás, a gyár vezetői Weiss Jenő báróval

(Felhasznált forrásmunkák: Dr. Bolla Dezső: Csepel története, L. Kelemen Gábor, Tőzsér László: A Csepel Sport Club 75 éve, CsepelSportAnno)