Ki más nevével is kezdődhetne a csepeli sporttal kapcsolatos áttekintés, mint Báró csepeli Weiss Manfrédéval (1857 - 1922), aki 1892- ben, fivérével Bertholddal Csepelen találta meg azt a helyszínt, ahová konzerv- és lőszergyárát áttelepíthette a korábbi telephelyéről és ezzel megindítsa az addig csak álmos kis községként funkcionáló településen a fejlődést. Az 1886- os gyáralapításhoz szükség volt megfelelő munkaerőre és az alkalmazottak a gyárban töltött megterhelő nap után igyekeztek valamilyen kikapcsolódás után nézni, kik pihenést, kik pedig aktívabb tevékenységet választva. Ez utóbbin belül a labdarúgás az egyik legkézenfekvőbbnek bizonyult, hiszen nem kellett hozzá drága felszerelés, csupán egy játékszer és két kapu, s máris útjára indulhatott a foci. Mindeközben a Magyar Labdarúgó Szövetség 1901- es megalakulásával idehaza is hivatalos formát öltött a sportág vezető testülete, ami már szervezett keretek között lebonyolított bajnokságokat, kupaküzdelmeket és a sportág egyre növekvő népszerűsítését is jelentette egyben.

Ekkortájt kezdtek alakulni az úgynevezett vállalati csapatok, ami üzemek, cégek támogatását jelentette egy- egy egyesület számára, ilyen anyagi segítséggel pedig sokkal jobban lehetett boldogulni akár bajnokságban is. 1909- ben Fehéry Ákos (korábbi válogatott futballista, játékvezető, későbbi szövetségi kapitány) már azon mesterkedett, hogy első osztályú labdarúgókat csábítson Csepelre a gyárhoz (ez sikerült is néhány olyan korabeli ismert futballista esetében, mint Károly Jenő Késmárky Ákos vagy éppen Konrád Jenő) s azt tervelték ki, hogy a frissiben, gyári munkásokból megalapított Csepeli Atlétikai Klubot (CSAK) elindítják az I. osztályú bajnokságban. Ekkor még az egyesület ugyan nem a gyár „tulajdona” volt, de támogatóként például pályát is rendelkezésre bocsátott a saját területén belül.  A tervet azonban az MLSZ megvétózta, mondván, hogy a csepelieknek is végig kell járniuk a szamárlétrát. Így csupán a III. osztályba sorolták be a klubot, ami egy kényszerű fúziót követően végül megszűnik, így kérészéletűnek bizonyul az első csepeli sportegyesület élete.

​

​

​

​

​

​

​

​

​

​

​

A Csepeli Atlétikai Klub felnőtt és ifi csapata hazai pályán, a gyárban

 

A második kezdeményezés azonban már sokkal jobban sikerült! A Csepeli Labdarúgó Ifjak (CSLI) és Csepeli Sport Egyesület (CSSE) néven két klubot is életre hívtak csepelen, de ezek inkább számítottak amatőr vagy alkalmi társulatoknak, mint komolyan vehető egyesületnek, így egyre nagyobb igény mutatkozott egy nagyobb klub létrehozására, ami elsősorban a gyár támogatásától volt remélhető, hiszen az egyik legfontosabb kellék, a pálya már ott díszelgett annak területén. 1912. január 27 -én aztán eljött a várva-várt pillanat: dr. Kux Sándor jogtanácsos áldozatos munkájának köszönhetően a korabeli Beck- kávéházban a CSLI, a CSSE és a CSAK néhány Csepelen maradt labdarúgójából megalapították a Csepeli Testedző Kört, a CSTK -t. A díszelnöki posztot Stern Richárd gyárigazgató, az elnökit dr. Kux Sándor, míg az ügyvezető elnöki posztot Fehéry Ákos kapta, a főtitkár Vadnay Géza, a titkár pedig Goldstein Árpád lett. Rajtuk kívül nyolc vezető és 31 alapító tag tette le az új egyesület alapkövét.   Érdekesség, hogy klubszínnek először a kék- fehéret választották, ám az első „próbamérkőzésükön” a saját maguk által vásárolt lila mezben léptek pályára a csepeli labdarúgók a Szúnyogszigeten, ahol 3:0 arányban győzték le az akkor éppen gyengélkedő II. osztályú Postás egyesületét. A csapat a bajnokság IV. osztályba kapott besorolást, de ennél sokkal fontosabb, hogy Csepelen hivatalos formát öltött a sportélet. 

​

​

​

​

​

​

​

​

​

​

​

 

 

​

​

​

Az alapító okirat 1912- ből, rajta a Magyar Királyi Belügyminiszter pecsétje

(Felhasznált forrásmunkák: Dr. Bolla Dezső: Csepel története, L. Kelemen Gábor, Tőzsér László: A Csepel Sport Club 75 éve, Dénes Tamás – Sándor Mihály: BAJ-NOK-CSA-PAT!, CsepelSportAnno)