Gyász: elhunyt Melis Zoltán

Szomorú és fájó veszteség érte a csepeli sportcsaládot és a Csepel Sport Clubot. Hosszan tartó súlyos betegség után 79 éves korában elhunyt Melis Zoltán a Csepel SC olimpiai ezüstérmes evezőse, majd edzője.

Melis Antal a kiváló evezős ugyancsak olimpiai ezüstérmes, Zoltán bátyja megtörten fogadta hívásunkat és elmondta, hogy a betegség sajnos teljesen felemésztette testvérét, aki az utolsó pillanatig hitt a gyógyulásban, de sajnos ezt a csatát nem nyerhette meg....

Melis Zoltán a Csepel SC olimpiai és Európa- bajnoki ezüstérmes evezőse 1947. szeptember 11-én Pestszenterzsébeten született, és a kék-pirosban több, mint húsz évet evező, majd edzőként is tevékenykedő sportember a szövetségi kapitányi teendőket is ellátta egy ideig a magyar majd az egyiptomi válogatott élén is. Először az úszással, majd a birkózással is próbálkozott, de végül (szerencsére) az evezésnél kötött ki.

Melis Zoltán 1961-ben ült be először a hajóba, 5 évvel később pedig már első világbajnokságán evezhetett. Akkor a nyolcasban őt tették meg vezérevezősnek, a ráosztott szerep pedig „rajta ragadt”.

Anno egy interjúban megkérdezték tőle, mi a feladata a vezérevezősnek: „Ami a legdöntőbb: ő szabja meg a ritmust, s az ő ütemét veszik át mindig a többiek. Neki tudnia kell, mire képes a gárda, mi a legmegfelelőbb csapásszám, az, amelyet még mindenki elbír. És éreznie kell, hogy a hajrára mennyi erejük maradt, s úgy kell fokoznia az iramot, hogy minden mozgósítható erő belemenjen abba az utolsó 200—300 méterbe. És mindemellett a vezérevezősnek jó taktikai érzékkel kell rendelkeznie, hogy egyetlen pillantással felmérje a mezőnyt, észre vegye az ellenfél esetleges megtorpanását, s egy jó ütemváltással a maguk javára fordítsa azt...”

Az 1968-as mexikóvárosi olimpián ezt a gyakorlatban is bizonyította társaival — köztük testvérével Antallal - hiszen kormányos nélküli négyesben megszerezték Magyarország mindmáig legjobb olimpiai helyezését evezésben, amikor felállhatak a dobogó második fokára. Ezt az eredményt egy évvel később az Európa-bajnokságon is meg tudták ismételni.

1974-ben házasságot kötött Molnár Évával, a Vasas SC evezősével, későbbi evezős edzővel, akinek 2014-ben bekövetkezett haláláig harmóniában éltek, két gyermeket (Zoltán 1979, Éva 1984) neveltek fel.

1980-ban, 33 évesen, 33 magyar bajnoki címmel vonult vissza.

1979-ben a TF-en szakedzői képesítést szerzett, melyet előbb a Csepel SC utánpótlás-, majd felnőttcsapatánál, 1983 és 1992, valamint 1997 és 2008 között pedig a válogatott szövetségi kapitányaként kamatoztatott. Később vezette az egyiptomi nemzeti csapatot is.

Kiemelkedő sporteredményei elismeréséül 1968-ban a Sportérdemérem ezüst, 1980-ban a Sportérdemérem bronz fokozatát kapta. Több évtizedes edzői munkásságáért 2009-ben a Magyar Köztársaság Érdemrend Lovagkeresztjével tüntették ki.

2024. július 18-án, Budapest XXI. kerülete, Csepel „születésének” (1712-ben történt újratelepítésének) ünnepnapján a Melis-fivérek a Csepel SC- ben elért sportsikereik és a klub iránt tanúsított hűségük elismeréseként a Csepel Díszpolgára megtisztelő címet vehették át.

A Csepel SC mély együttérzését fejezi ki a családnak és a rokonoknak és tisztelettel emlékezik olimpiai ezüstérmes sportolójára és kiváló edzőjére.