Nagy visszatérés: Csabafi Szabolcs bízik a jó folytatásban

Csepeli futballista nem álmodhatna szebb idényzárásról, minthogy az ő (élményszámba menő) góljával, a szomszédvári rivális otthonában egy parázs összecsapáson diadalmaskodjon csapata. Csabafi Szabolcs lehet, hogy nem álmodott ilyesmiről, de titkon remélte, hogy a hosszú kálváriája után valamikor ismét eljön az ő ideje. 2025. november 23-án, egy hűvös vasárnap délután, az ESMTK- Csepel SC összecsapás 85. percében aztán eljött…

Csapatunk még mindig csupán 21 éves, ferencvárosi nevelésű labdarúgója arról mesélt, mit jelent neki ez a gól és honnan kellett visszajönnie. Volt, aki már véglegesen lemondott róla, de utóbb kiderült, hogy a kitartás, az elszántság és az akaraterő néha bizony csodára képes…

  - Igen, számomra már az is bizonyos fokú elégtételt jelentett, hogy újra kezdőként számítottak rám, a gól pedig ezt az érzést tette teljessé, és egy nehéz időszak nagyszerű lezárását jelentette. – kezdte mondandóját futballistánk. Hosszú út vezetett idáig, még 2024 tavaszán sérültem meg egy hazai mérkőzésen, részleges térdszalag-szakadást diagnosztizáltak. Előszőr műtét nélkül próbáltam meg visszatérni, de végül elkerülhetetlennek bizonyult a beavatkozás. Ezután következett a gyógytorna, ami -akinek át kellett esnie rajta tudja- fizikálisan és mentálisan is embert próbáló. (ráadásul szakvezetésünkből már volt aki lemondóan beszélt róla - a szerző) Számomra egy egész idény kimaradt és a következő nyári felkészülést sem tudtam a csapattal teljes intenzitással elkezdeni, a fizikai kontaktust igénylő feladatokhoz négy hét után csatlakozhattam. Újabb négy hét elteltével játszhattam meccset, amire a második csapatunkban került sor, közel 500 nappal az utolsó tétmeccsem után. Ez egy fontos lépcsőfok volt, hogy a sérüléstől nem félve, újra teljességgel bízhassak a lábamban és belerázódjak a meccsek ritmusába. Fokozatosan, egyre többet játszottam. Előszőr 30, majd negyvenöt percet, később pedig kezdőként. Négy meccs után az első csapatban is megkaptam a lehetőséget, a Dabas ellen. Ott még keserű szájízzel, de a következő, Szeged-Csanád II ellen megnyert meccsen egy félidőt játszva már boldogan jöttem le a pályáról. Ettől kezdve kezdőként léphettem pályára és az idei utolsó, ESMTK elleni összecsapáson, talán az utolsó labdaérintésemmel szereztem azt a bizonyos gólt.

Mesélt arról is, hogy érzi magát Szigetországban.

-  Ez a harmadik év, hogy a Béke téren vagyok, még a BLSZ I-ben csatlakoztam. Akkor is és most is szerettem, szeretem a csapat közösségét, megvannak a karakterek öltözőn belül. Fiatal keretünk van, 21 évesen középkorúnak számítok, de mind a nálam fiatalabbakkal, mind az idősebbekkel könnyen megtalálom a közös hangot. Azon pár meccs alatt, amit a BLASZ III-as keretben játszottam jó viszonyt tudtam kialakítani velük is, Váczi Daniék befogadó társaságot alkotnak. Abszolút pozitívan gondolok a Csepel SC-re, és hálás vagyok, amiért megkaptam a lehetőséget, hogy újra felépítsem magam és kiváltképp vezetőedzőnknek, Takács Lászlónak tartozom köszönettel, amiért végig bizalmat szavazott nekem.

Végül szó esett a téli pihenőről és arról, hogy miben bízik a tavaszi szezont illetően.

- Jó lesz végre egy nagyot szusszanni. A téli szünetben a családdal és barátokkal is tervezünk külföldi utazást, az ünnepeket pedig a tágabb családi körben töltjük. Sajnos kicsit rövidíti a szünetet a januári vizsgaidőszak, amire hamar el kell kezdeni készülni. Reményekkel várom a tavaszi fordulókat. Biztos vagyok benne, hogy az ősszel hozott pontok számát tudjuk tartani, sőt azt se tartom kizártnak, hogy a 6 pontra levő dobogós helyért küzdjünk. Ehhez mindenképp szükséges egy jó téli felkészülés, aminek abszolút motiváltan fogok nekivágni. Most, hogy már teljes értékűen tudom elkezdeni az alapozást, az őszihez képest jobb erőnléttel és formában szeretnék majd tavasszal pályára lépni.

Lejegyezte: Légrádi Gábor