Aki ki sem lépett Szigetországból - Bencze Marci elköszön

Ismét egy emblematikus csepeli futballista mondja el (záró) gondolatait pályafutásával kapcsolatosan. Bencze Márton, Marci is szögre akasztja a stoplist, amit gyerekkorában Csepelen húzott magára először.

A 29 esztendős labdarúgónknak a Halászi FociSuli növendékeként indult a pályafutása, ahonnan a Béke térre vezetett az útja, de kis kitérő (Csep- Gól) után újra hazatalált a Csepel stadionba, ahol igazán otthon érezhette magát. Szigetországból tehát ki sem lépett. Az MLSZ honlap szerint 400 bajnoki mérkőzés van a neve mellett, melyeken 197 találatot jegyzett, de ezek a statisztikák persze nem minden esetben tükrözik hűen a valóságot... Bencze Marci ennél jóval többet jelentett a klubnak és természetesen szurkolóinknak is, hiszen ő testesítette meg azt a tipikus futballistát, aki soha, de soha nem adta fel, még ha oly sokan már legyintettek is rá, egy-egy komolyabb sérülését látván. Kitűnő futballistánk élete most más irányt vesz, de természetesen a Béke téri sporttelep kapuja előtte is mindig nyitva áll majd!

-Hogyan kezdődött a pályafutásod és mit érzel most, amikor az hivatalosan is lezárul?

-Többféle sportot is kipróbáltam (atlétika, karate, sakk), de egyiknél sem éreztem azt, hogy igazán az én sportom lenne. És bár a sakk jól ment, hosszas kérlelés után a szüleim levittek focizni, ahol egyből azt éreztem, hogy ez az én sportom. Az életem az elmúlt 20 évben a foci köré épült, ezért biztos vagyok benne, hogy hiányozni fog, de kíváncsian várom, mit hoz az élet a pályán kívül.

-Emlékszel még arra a napra, amikor először léptél be a Csepel sporttelepre? Mit jelentett számodra a Csepelben futballozni

-Izgatottan vártam, hogy milyen lesz az új csapatban focizni, de már az első percben is azt éreztem, hogy a legjobb helyen vagyok. Helyiként mindig is nagy büszkeség volt számomra, hogy a Csepelben focizhatok, így biztos voltam abban, hogy ameddig lehetőségem adódik, itt folytatom a pályafutásom.

-Ha egy mondattal kellene jellemezned a Csepel SC-t, mi lenne az, Illetve melyik volt pályafutásod legszebb pillanata csepeli színekben?

-A Csepel SC az évek során szinte második családommá vált, igazán összetartó közösség része lehettem. Nehéz kiemelni egy pillanatot, szívesen emlékszem minden olyan alkalomra, amikor sikerült a csapat segítségére lennem. Pályafutásom utolsó meccsén csapatkapitányként játszhattam, amiért nagyon hálás vagyok az edzőnknek Takinak.

-Van olyan mérkőzés vagy gól, amely örökre különleges helyet foglal el a szívedben?

-Az NB III -ba való feljutásra mindig emlékezni fogok, igazi csapatként értük el a sikert.

-Kik voltak azok az edzők akik a legnagyobb hatással voltak rád?

-Nehéz lenne felsorolni, hogy mennyien voltak rám hatással az évek során, minden edzőmtől tanulhattam. Csak pár nevet említenék a teljesség igénye nélkül: Fazekas Attilánál kezdtem el focizni nála tanultam meg az alapokat, Vejmola Tamás volt az első edzőm itt Csepelen ifiben, utána kerültem fel a felnőtt csapatba, ahol Takács Krisztián egyengette az utamat. És még rengeteg sok embert említhetnék.

 -Mit tanított neked a futball, amit az élet más területein is hasznosítani tudsz, Ha újra kezdhetnéd, ugyanígy végigjárnád ezt az utat?

-Kitartást, fegyelmet, és hogy hogyan kell csapatban együttműködni. Ha újrakezdeném, ugyanezt az utat választanám, Csepel mindig is az a hely volt, ahol focizni akartam.

 -Mi volt a legnehezebb időszak a pályafutásod során, és hogyan sikerült túljutnod rajta?

-Az első keresztszalag-szakadásom 2015 környékén. Nehéz volt foci nélkül fizikálisan és pszichésen is, de csak az lebegett a szemem előtt, hogy minél hamarabb visszatérhessek a pályára.

 -Mire vagy a legbüszkébb, ha visszatekintesz az itt eltöltött évekre? Mit üzensz azoknak a fiataloknak, akik most kezdik a pályafutásukat a Csepel SC utánpótlásában?

-Arra, hogy tagja lehettem az NB III- ba visszajutó csapatnak. Legyenek kitartóak a pályán és az iskolában is – gépészmérnöki diplomát szereztem a BME-n- és bár olykor nehéz volt összeegyeztetni a focit és az egyetemet, utólag sem csinálnám másképp.

-Köszönetet mondanál- e valakiknek?

-Köszönöm a klubnak, csapattársaimnak és természetesen a csepeli szurkolóknak is, hogy ennyi jó élménnyel gazdagodhattam az évek során. Hálás vagyok a szüleimnek, feleségemnek, hogy egész pályafutásom során támogattak, biztattak és szinte minden meccsemre kilátogattak.

-Mit jelentettek számodra a csepeli szurkolók?

-Az elmúlt 20 év tapasztalata alapján azt mondhatom, ilyen jó szurkolótábora egy csapatnak sincs, mint a Csepel SC-nek! Az ország minden pontjára elkísértek minket, és ahogy a sikerekben, úgy a mélypontoknál is mindig mellettünk álltak.

-Mit hoz a jövő? Milyen tervek, célok várnak rád a futball utáni életben?

A privát életem is változásokkal teli – tavaly megházasodtam, elköltöztünk, célunk pedig feleségemmel, hogy a csepeli szurkolótábort még legalább két fővel bővítsük a közeljövőben!

Végezetül: mit üzensz a csepeli futballcsaládnak a búcsú pillanatában?

-Nem búcsúzkodom, mert csak a pályát hagyom el, a meccseken szorítani fogok a csapatért!

Köszönjük szépen Marci, minden jót, bármikor visszavárunk Csepelre!

Lejegyezte: Légrádi Gábor