Sem a szerda délutáni időpont, sem a tavasziasnak cseppet sem mondható időjárás nem kedvezett túlságosan a Csepel TC – Csepel UFC Budapest Kupa összecsapásnak, ahol a korábbiakhoz képest kissé felforgatott csapatunk újabb győzelmet ünnepelhetett kerületi riválisunkkal szemben. Ezzel bejutottunk az idei kupaküzdelem elődöntőjébe, ahol már könnyű ellenfélnek szinte egyik csapat sem titulálható, különösképpen az egykori NBI-es futballistákban tobzódó Unione, akik láthatóan ráhajtottak arra, hogy elhódítsák tőlünk a díszes serleget.
Labdarúgó Budapest Kupa 4. forduló
CSEPEL TC – Csepel UFC 2:1 (1:0)
Csepel Stadion, Jv.: Horváth János (Végh Márton, Gyana Gergely)
CSEPEL TC: Kovács Dániel – Dunai András (Csabafi Szabolcs ’67), Torda Bence (Fodor Vince ’86), Németh Zoltán, Urbin Márk (Csernák Kristóf ’77), Gauzer Levente, Pesuth Simon, Gere Zoltán Bencze Márton ’58), Csákány Levente, Takács László, Sükösd Krisztián (Pásztor Péter ’86)
Vezetőedző: Zsivoczky- Pandel Gyula
Csepel UFC: Boros R. – Takács A., Mohácsik G. (Kocsis J. ’76), Béres D. (Eldion P. ’23), Nemes M., Bereczki K., Csorba A. (Horváth Á. ’76), Lencsés A., Jamoul H., Szakszon Á. Vezetőedző: Rebecsák Szilárd
Gólszerző: Németh Zoltán ’26, Dunai András ’56, ill. Bereczki K. ’82
Kiállítva: Lencsés A. ’89
Zsivoczky – Pandel Gyula:
Csapatunk folyamatos győzelmi kényszerben játszik, ami nem egy egyszerű történet, teljesen mindegy, hogy milyen szintről beszélhetünk. Tudtuk, hogy ellenfelünk határozottan, szervezetten fog védekezni és kontrajátékra rendezkedik be. Azt gondolom a futballról (is), hogy sokkal könnyebb rombolni, mint építeni, mi természetesen építeni szerettünk volna, ez azonban csak részben sikerült ezen a mérkőzésen. Ellenfelünkben nem éreztem komolyabb átütő erőt, nagy veszélyt nem jelentettek számunkra, egyedül Harun jelentett talán veszélyt, aki fizikálisan egy kimondottan erős játékos, de úgy gondolom, hogy a két Levi, (Csákány és Gauzer) nagyon jól megoldották a semlegesítését. Góljaink tudatos támadás-szituációk végén születtek, ma csupán annyit adtunk ki magunkból, amennyi a továbbjutáshoz szükségeltetett. Ennél természetesen határozottabb és jobb teljesítmény kell majd ahhoz, hogy még tovább juthassunk ebben a sorozatban, de összességében a mai sikerünket nem éreztem veszélyben. Ezzel ezt a meccset lezártuk, jelenleg egy sorozatterhelés második állomásán vagyunk túl, és meglehetősen kevés időnk van a regenerációra. Az Issimo elleni bajnokin folytatjuk majd az erőltetett menetet, ahol ugyancsak nyerni szeretnénk, nagyon köszönöm, hogy ebben a „furcsa” időpontban is ennyien biztattak bennünket személyesen a lelátóról és végig mellettünk voltak.